„Hova tűnt a sérvem?” – avagy miért nem látszik már az, amit korábban kimutattak?
Sokan meglepődnek, amikor évekkel ezelőtti MR- vagy CT-leletükön még porckorongsérvet írtak le, most pedig egy újabb vizsgálat „semmi kóros eltérést” mutat.
Felmerül a kérdés: "hova lett a sérvem? Meggyógyult magától? Vagy tévedett az orvos?"
A válasz abban rejlik, hogy a porckorong élő szövet és változni képes. Rugalmas, nagy víztartalmú kocsonyás anyag, amely folyamatosan reagál a terhelésre, a testtartásra és a mozgásra.
A képalkotó vizsgálat csak egy pillanatfelvétel: az adott időpontban mutatja meg, hogyan néz ki a porckorong, de ez az állapot idővel változhat.
A szervezet természetes regenerációs folyamatai során a porckorong veszíthet a víztartalmából, ezáltal zsugorodik, és ezzel együtt csökkenhet a környező idegszálakra gyakorolt nyomás.
Ez nem „csoda”, hanem az emberi test öngyógyító képességének egyik legjobb példája.
Eredményesen támogathatjuk ezt a folyamatot célzott kezelésekkel, mint például:
Ezek a terápiák serkentik a vérkeringést, tehermentesítik a gerincet és segítik a porckorong anyagcseréjét, vagyis támogatják azt a természetes folyamatot, amelynek köszönhetően a „sérv” idővel akár teljesen visszahúzódhat.
Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a porckorongsérv nem feltétlenül örök diagnózis. Ahogy a testünk állapota, úgy a gerincünk is képes a javulásra, különösen akkor, ha tudatosan teszünk érte. A rendszeres mozgás, a gyógytornász által irányított kezelések és a fizioterápiás eljárások mind segítenek abban, hogy a szervezet saját erőforrásait mozgósítva állítsa helyre az egyensúlyt.