Bizonyára a legtöbben ismerjük azt az érzést, amikor valami változást észlelünk a mozgásunkban, vagy észrevesszük, hogy fájdalmas némely mozdulat, és nem tudjuk, hová is forduljunk segítségért, gyógyulásért. A panaszok lehetnek mozgásbeszűkülés, ízületi helyzetérzékelés romlása vagy fájdalom.
Összegyűjtöttünk most pár olyan információt, amely segítségére lehet, iránymutatást ad, milyen szakorvost mikor érdemes felkeresni vagy milyen terápiás program csomagot, balneológiai kezelést érdemes igénybe venni. Közérthetően, szakorvosaink közreműködésével.
Ne felejtse el, hogy ez nem helyettesíti a szakorvossal való konzultációt.
A mozgásszervi betegségek azoknak a betegségeknek a csoportja, melyek az izmokat, csontokat, inakat és ízületeket érintik.
Hasonlóságukat az okozza, hogy a tartó és mozgató szervrendszer elváltozásaival foglalkozó két tudományágról van szó. Mind az ortopédus, mind a reumatológus az ízületek, a csontok, az izmok és az inak, valamint a csontvégeket összekötő ízületek és szalagok túlterhelését, megerőltetését, gyulladását, rugalmatlanságát, fájdalmát gyógyítja. Mindkét területhez tartoznak olyan mozgásszervi betegségek, melyek esetén segíthet a balneoterápia, fizikoterápia.
Az ortopédia a vázrendszer, a csontok, valamint az izmok, inak és szalagok veleszületett, valamint szerzett sérüléseinek, deformitásainak és megbetegedéseinek konzervatív, tehát nem műtéti, valamint műtéti helyreállító sebészeti kezelésével foglalkozó orvosi ág.
Ezzel szemben a reumatológia interdiszciplinárisan merít a következő szakágak ismeretanyagából: ortopédia, neurológia, belgyógyászat, fizioterápia, rehabilitáció. A mozgásszervek – gerinc és ízületek – fájdalommal vagy valamilyen működészavarral járó, nem sérülésből származó konzervatív, vagyis nem műtéti kezeléssel dolgozó orvosi ág. A reumatológus a gerinc, a csigolyák, a porckorongok, a csontok, ízületek, és az ízületeket körülvevő és mozgató szalagok, inak, ínhüvelyek, izmok, nyáktömlők, kötőszövetek nem hirtelen fellépő, sérülésből származó, hanem krónikus megbetegedéseivel foglalkozik vagy a sérülések utáni kései rehabilitációba kapcsolódik be.
A kérdés eldöntésében a fontos az, hogy meghatározzuk, mi a mozgásszervi panaszunk kiváltó oka.
Ízületi fájdalmunk sérülésből adódik? Ha a válasz igen, akkor nagy valószínűséggel ortopéd orvosra lesz szükségünk. Ha a válasz nem, akkor pedig reumatológus.
Felsorolunk néhány példát:
A reumatológia a belgyógyászat azon szakterülete, ami a mozgásszervek megbetegedéseire fókuszál. Ez korosztálytól függetlenül a lakosság közel 70%-át érinti.
A reumatológiai elváltozások fájdalmat és merevséget okoznak az izmokban, az inakban, a gerincben és az ízületekben. Tünetek tarthatnak pár napig vagy akár évekig is, kisebb kellemetlenséget vagy súlyos rokkantságot okozva. A fájdalom és mozgásbeszűkülés megszüntetéséhez a panaszokat kiváltó ok kezelése szükséges.
A reumatológusok azok, akik a gyógyszeres kezeléseken túl a fizikoterápiát, gyógytornát, -masszázst és a fürdőkúrákat is felírják, ha épp arra van szükség ahhoz, hogy panaszaink megszűnjenek vagy enyhüljenek.
Fontos, hogy fájdalmak eredete orvosilag tisztázásra kerüljön, ebben sokszor segítenek a képalkotó eljárások, laborparaméterek és a tüneti kép. Az ortopédia és a reumatológia olyan társterületek, melyek sok kórforma esetén összekapcsolódnak. Gyakran a reumatológiai panaszok indító oka egy ortopédiai vagy akár neurológiai, idegsebészeti elváltozás, így az oki terápiához szükséges lehet a társterületek bevonása.
Az ortopédia a tartó- és mozgató szervrendszer veleszületett – és szerzett rendellenességeivel, illetve azok kezelésével foglalkozó orvosi szakterület. Az ortopédia jelentése csontokkal foglalkozó tudományág, mely a görög orthopaedia szóból ered. Az ortopédia a tartó- és mozgató szervrendszer (azaz a csont- és izomrendszer) szerzett és veleszületett rendellenességeire és azok kezelésére specializálódott szakterület. Az orvostudomány e területe a csont- és izomrendszer, a végtagok, a gerinc és a járulékos szervek alakjának és működésének helyreállításával, megőrzésével és fejlesztésével foglalkozik, melyekhez gyógyszeres, sebészi és fizikai módszereket egyaránt alkalmaz
A mozgásszervi betegségek körébe tartozik:
A „reumát” általában az időskorral szokták azonosítan,i pedig ez csak néhány fajtájánál van így. Az igazság az, hogy a fiatalabb korosztályt is érinti, és vannak olyan típusai, melyek kifejezetten gyermekkorban jelentkeznek.
A reumatológiai megbetegedéseket többféleképpen csoportosíthatjuk: akár kiváltó okok szerint, az érintett ízületek száma szerint egy ízületet, néhány ízületet, sokízületet érintő elváltozásként (mono-oligo-poly), laborértékekben reumafaktor megléte szerint.
A leggyakrabban előforduló reumatológiai kórképek csoportosításban:
Gyulladásos reumatológiai kórképek
Autoimmun betegségek okozta mozgásszervi elváltozások:
Kristály okozta ízületi bántalmak:
Degeneratív jellegű mozgásszervi elváltozások:
Lágyrészreumatizmus:
Csontrendszer betegségei:
Belgyógyászati betegségek, melyeket kísérhetnek mozgásszervi elváltozások:
Ez a kórkép nem összetévesztendő a sokat emlegetett artrózissal. Ez egy sokízületi gyulladás, melynek eredete nem ismert, örökletes tényezők szerepet játszhatnak kialakulásában, a nőket nagyobb százalékban érint ez a betegség. Az ízületben található ún. synoviális hártya gyulladásával alakul ki a kórkép, ez hosszútávon az ízületi felszín pusztulásához vezet.
Mozgásszervi tüneteit gyakran kíséri általános rossz közérzet és láz.
Mozgásszervi tünetei:
A diagnózis megállapításához laborvizsgálat szükséges speciális reumafaktor jelenlétének megállapításához, illetve röntgen diagnosztika a radiológiai elváltozások feltárásához.
A betegség előrehaladtával jellegzetes deformitások alakulnak ki a kéz ízületeiben (gomblyuk, hattyúnyak deformitás, hüvelykujj deformitása) mellyel a kéz funkció romlik. A többi érintett ízületben kontraktúrák, ízületi mozgásbeszűkülések alakulnak ki, fájdalmak. A reumatoid artritisz az életminőséget negatívan befolyásolja.
Az arthrosisok degeneratív ízületi elváltozások, melyeknek fő folyamata az ízületi porcfelszín leépülése, pusztulása. Az artrózis gyakran fordul elő teherviselő felszíneken, így a térd és a csípőízületben, illetve inak által áthidalt ízületekben, mint a boka, csukló. Az artrózis kialakulása szerint lehet elsődleges, mely kialakulásában nem játszik szerepet más szervi elváltozás, csupán valamilyen okból az ízület alkotóinak élettani működése változik meg. A másodlagos formában olyan kórképek játszanak szerepet, amelyek jelenléte kedvezőtlenül hat az ízület működésére, mint az ízületi instabilitások, ízületek sérülései, csontvégek, ízületi felszínek eltérései (pl. dysplasias csípő, csípőficam), ízületi porcot károsító gyógyszerek, porcanyagcserét befolyásoló betegségek.
A vezető tünet mindegyik formában a fájdalom, mely először egy mozgás kezdetén jelentkező ún. indítási fájdalom, majd később ehhez társul terhelés alatti fájdalom, végül már nyugalomban is fennálló fájdalom. A fájdalmak következtében gyakran alakulnak ki ízületi mozgásbeszűkülések, amelyek az adott ízület mozgását korlátozzák, így a hétköznapi életet is megnehezítik. Az ízületek mozgatásakor gyakran hallható, érezhető a ropogás. Az ízületek környékén meszes felrakódások alakulhatnak ki (oszteofita), melyek jelenléte fájdalmat okozhat az ízületi mozgásokban. Túlterhelésre reagálhat az ízület gyulladással, folyadékgyülemmel.
A csontritkulás, vagyis az osteoporosis az egyik legveszélyesebb fajtája a reumatológiai betegségeknek. Kialakulásában gyakran olyan észrevétlenül halad előre, hogy erre semmilyen laborparaméter vagy külsőleg észlelhető tünet nem mutat. Életünk első 30-40 évében van lehetőségünk az ún. csúcscsonttömeg elérésére, ez az a maximális csonttömeg, amit egész életünk során felépíthetünk, ebből gazdálkodhatunk. Ebben nagyon fontos szerepe van a megfelelő táplálkozásnak és az olyan mozgásformáknak, amelyeket testsúlyterheléssel, általában álló helyzetben végzünk (séta, futás, gyaloglás) Az életkor előrehaladtával ez a csonttömeg elkerülhetetlenül fogyatkozásnak indul, ugyanakkor nagyon fontos, hogy mi az a mennyiség, amiből indul ez a folyamat. A csonttömeg fogyatkozása akkor válik szembetűnővé, amikor a csontlebontás meghaladja a csontépítés sebességét. A csontritkulás testszerte minden csontot érint, de típusos helyeken jelentkeznek a törések, mint a csukló, a combcsont vagy a gerinccsigolyák. Csontritkulást idézhetnek elő bizonyos másodlagosan betegségek, mint az anorexia, a pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy működési zavar, az autoimmun betegségek, az alkoholizmus, az emésztési zavarok (cöliákia) és egyes szteroidos kezelések is.
A betegség legelső érzékelhető jelei a gyakori csonttörések, melyek gyakran a csuklóban, csípőben, csigolyákban történnek. Ilyenkor már akár a csonttömeg 30%-a is eltűnhetett. A gerinc csigolyáiban történő kompressziós csigolyatörések következtében hátfájdalom alakul ki, a hát domború formában rögzül (kifotikussá válik) az alsó bordák akár a medencelapátot is elérhetik, a testmagasság csökken.
Az ortopédus szakorvos végzi az aktív (izomzat) és passzív (csontváz) mozgási szervrendszer szerzett, vagy vele született megbetegedéseinek diagnosztizálását és kezelését.:
Ez a bejegyzés nem felel meg egy orvosi konzultációnak, nem helyettesíti a szakorvosi vizsgálatot. További információ és kérdés esetén forduljon szakorvosához vagy jelentkezzen ingyenes konzultációra a gombra kattintva, telefonon, vagy e-mail-ben:
Kérjük, töltse ki az alábbi űrlapot és kollégánk keresni fogja!
Cím:1146 Budapest, Állatkerti körút 9-11.
E-mail:szechenyi.medical@budapestspas.hu
Telefon:+36 30 757 6110
Minden jog fenntartva. 2023 Széchenyi Gyógyfürdő és Uszoda – Jogi nyilatkozat – Adatvédelmi nyilatkozat
